A Pákász

 


A pákász az egykori bihari rétségnek, mocsárvilágnak ura és õslakója eltûnt, elfogyott, mint lecsapolás után a rét, a láp. Az egykori nádrengetegek, ingoványok, kutak, zsombékok helyén ma eke túrja a tõzeges, kövér termõtalajt. Az eke vasa néha döccen egyet. Beleütõdik valami cövek, karó földalatti maradványába, talán a pákászkunyhó mesteroszlopába, mely azt a sátorszerû, csúcsos nádalkotmányt támasztotta.

A pákász talán végsõ alakja volt az igazi õsi magyarságnak; hírmondója annak az életnek, amelyet a magyarság halászó törzsei egykoron a Káspi-tenger halászó helyein folytattak.
A pákász egész életét télen-nyáron a rétségben töltötte. Még a dohány és a puskapor sem hozta lakott helyre. Adót nem fizetett. Neve nem volt beírva község, megye, uraság könyvébe. Nem volt jobbágya senkinek. Még a nemes embernél is szabadabb volt. 
Amikor a pákászság virágzott, a készített útnak híre-hamva sem volt. Gyeprõl-gyepre hajtott az utasember. Kútgém volt a mérföldmutatója, csillag a vezetõje, s amikor a rétséghez ért, akár száz szekérnyom vezetett abba.

Itt kezdõdött a pákász birodalma, melynek úgyszólván minden fûszálát ismerte. Egyedül õ volt a biztos kalauz utasnak, vadásznak, a nemes ember csótáros, fényes fogatának, a gyolcsos tót fedeles szekerének. A pákász talpig becsületes ember volt, egy kis dohányért, pár töltés puskaporért, néhány szögért fáradságot nem ismerve készségesen kalauzolt. 
Nappal ezer jel szerint igazodott el; fõképpen a növények és nyílt vizek után. Jól tudta, hogy a nád, a sás, a gyékény, a páfrány milyen aljon terem. Éles szeme meglátta a sûrû növényzet alján serkedzõ vízen a vízi lencsét, mely lápkútnak, mélységnek a jele. Éjjel a csillagok után igazodott. Amiben senki sem tehetett túl rajta: az az volt, ahogyan az állatokat ismerte. Pl. Ha a nádi pók szövögette hálóját, a vízipatkány, a güzü ásta lyukát: az mind idõjárást jósolt. 

A legapróbb részletekig tudta a csík, a csuka, a kárász és a többi hal járását, szokását, megfekvését, a fenéken való járását. 
Csúcsos nádkunyhóját a rétség és lápok belsejében építette, rakta, hogy könnyen el is vihesse. A tûzhely a közepén s csak a sík földön volt; fölötte függött a horgas szolgafa, mely a bográcsot tartotta. A tetõ nádjai közé be volt szurkálva a kanál, az ár, kés, orsó, fésû, köröskörül hevert a "cókmók": bunda, szûr, a lápi bocskor. Az eleség s az ürgebõrbe rejtett borotva magasra volt akasztva. Kívülrõl a kunyhó csúcsa táján feszült a rókabõr, néha nyúl vagy vadmacska.

A pákász fõszerszámai: a varsa, a tõr, a kaszúr, mellyel vágott, s a lápibot, amellyel tapogatott. Sohasem volt jó lövõ, repülõ madárral, futó vaddal nem boldogult. Kitanulta a madár járását, tartózkodását, hálóhelyét, fõképp pedig azt, hogy mikor jár seregesen, s hova száll le.

A pákász- a rétség és láp természeténél fogva- igazi õshalász volt: dolgozott varsával, fõleg csíkvarsával vagy kassal és csukavassal. Szûk idõkben a pákász vállára kapta az ásót, s kiszállt a rétre. Tudta jól, hogy a csík, a kárász kemény hal, mely szükség esetén víz helyett a sárban is elél. Azokat a helyeket, ahová a halak elbújtak, a pákász már apja, dédapja révén tudta, s ásni kezdett mindaddig, amíg zsákmányra nem bukkant.
Így élt hajdanában a pákász, akinek ma már híre-hamva sincs.


Pákász - õsi foglalkozás: rétségi kis halász, ki az egész évet a lápok közt halászattal és vadászattal töltötte.

Velencei-tó szállás
PÁkÁsz
Velencei-Tó

Telefon +36/30 4952 747
email: info@pakasz.hu

Nyaralása nyerõ ász,
ha úticélja a Pákász!

Prospektus letöltése

Szobatípusok
Szobatípusok

Klikk ide a szobatípusok megtekintéséhez.

Áraink
Áraink

Klikk ide az áraink megtekintéséhez.

velencei-tó kempingrõl
Csali oldal

Klikk a csali oldal megtekintéséhez.

Megközelíthetõség
Elérhetõség

Megközelíthetõség egyszerûen.

Megközelíthetõség
Impresszum

Találkoztam Fekete Tamással, a Velencei-tó "Matula bácsijával"

Szállás Velence Tó